diego rivera

Milyen lesz a web tíz év múlva?

Posted in geek by diegorivera on 2010. november 19.

…tette fel a kérdést @hh a webisztánon. Napokig motoszkált a fejemben, míg egy új google feature-nek köszönhetően elő nem bukkant és állt össze egy számomra valószínűnek látszó jövőkép, amit megpróbálok részletesen felrajzolni.

A kérdés szűkít, hiszen a web csak egy szelete az internetnek, engem viszont jobban érdekel, hogy a nagy egész milyen lesz. Mennyire fonódik össze mindennapjainkkal és hogyan változtatja meg azt.

Future Or Bust!

A jelenben három tendenciát látok, amiket továbbgondolva és egymás mellé téve összerakható egy lehetséges jövő. Ezek közül az első a helymeghatározás.

Amikor a 60-as években a DARPA megszülte az internetet, egy párhuzamos univerzumot hozott létre. Az idő kezdetét kevesen látták, és csak a kiváltságosak tudták hogyan lehet ebbe az univerzumba belenézni.

Mára 2 milliárd ember jár ki-be, és használja szolgáltatásait. Az egyre olcsóbb GPS chipeknek és a publikus térképeknek köszönhetően az internet folyamatosan mappelődik rá világunkra, extra layerként jelenik meg körülöttünk.

A legtöbb mai alkalmazás már aktívan használják aktuális koordinátáinkat – legyen szó egy twitter üzenetről, egy mobilfotóról vagy egy telefonos játék nearby highscore listájáról. A szolgáltatások ismerik hogy merre vagyunk, és ha engedélyezzük meg is mutatják azt közösségi hálónknak.

Az egyelőre gyerekcipőben totyogó augmented reality ezt az irányt használja arra, hogy felírja a csillagképek nevét az égboltra, vagy keressen egy jó kocsmát.

Szinte biztos, hogy 10 év múlva minden ember járta hely fel lesz mappelve az internetre. A lelkes userek öntik az értékes adatokat 4sq-be vagy Gowallába, így minden fizikai hely hozzá lesz rendelve az internet univerzumhoz névvel, címmel, GPS koordinátákkal, fotóval, műholdfelvétellel.

Azt könnyű belátni, hogy 10 éven belül a legtöbb eszköz rá lesz kapcsolva a hálóra, legyen az autó, mosógép, utcai hírdetőtábla vagy közlekedési csomópont. Ezek az eszközök pedig kommunikálnak egymással. Az autók automatikusan küldenek státuszokat a forgalmi helyzetről a nearby autóknak amiket persze már autopilot irányít,  a pizzéria ami előtt elmegyünk átküldi az akciós ajánlatát – persze csak ha engedélyezzük ezt a lehetőséget -, vagy a klasszikus példa mikor a hűtő leadja a bolti rendelést.

Ez a mindent körülvevő layer folyamatosan rakódik rá világunkra. Nem Neoként kerülünk be egy pusztán virtuális térbe, hanem mi húzzuk fel ezt réteget saját valóságunk köré.

Ha egy netre kötött GPS eszközzel mozgunk, már nemcsak a látható térben és időben mozdulunk el, de ebben az új közegben is. A világunkra mappelt internet az ötödik dimenzió.

Második irány az azonosíthatóság. A kilencvenes években mindenki fórumozott, elég a magyar webről az internettó/index/terminál oldalaira gondolni. Szinte elképzelhetetlen volt akkoriban, hogy valaki névvel, címmel, fényképpel álljon ki véleményével a többiek elé. Az internetes kommunikáció része volt az anonimítás, amit a közösségi oldalak alapjaiban romboltak szét. Ma már névvel, arccal lájkolunk postokat, osztunk meg cikkeket, kommentelünk blogokon.

Azzal, hogy ezek az oldalak globálissá nőttek, megszűnt az egyes országok kontrollja felettük. Legyenek bármilyenek a magyar törvények, a Facebook privacy beállításaira semmilyen hatásuk nincs, az adatvédelmi biztos legfeljebb annyit tehet, hogy nem ajánlja az oldal használatát.

Persze a Facebook megadja a lehetőséget arra, hogy személyre szabjuk a privacy-t, de ezt a lehetőséget úgy kínálják fel, hogy a legtöbb felhasználó sosem jut el erre a helyre, illetve ha el is jut sem szánja rá magát a neki megfelelő finomhangolásra.

Még ha rá is szánja az időt, és alaposan beállít mindent  sem garancia a tökéletes biztonságra, hiszen a szolgáltatás folyamatosan fejlődik, az üzletszabályzat változik, és egy-egy új feature-t szó nélkül elindíthatnak úgy, hogy default-ra állítják azt, amíg a felhasználó máshogy nem dönt. Vagyis ha ügyelni akarunk webes magánszféránkra, az folyamatos odafigyelést és kontrollt igényel, amire nyilvánvaló, hogy a többség nem szán sem időt sem energiát, inkább az egyszerűbb utat választva apránként lemond online privacy-jéről.

Az internet tehát körülvesz minket, és a tevékenységünk azonosítható benne.

A harmadik irány az adatbányászat. A nagy adatközpontok, mint az Amazon, eBay, Google idővel mindent tudni fognak a felhasználóikról. Tárolókapacításuk közel végtelen, ezért aktivitásunk history-ja az egyik legnagyobb érték, ami a kezükben van. Aki használja például az Amazont, az már most is meglepődhet mennyire pontos személyre szabott ajánlatokkal nyílik meg a főoldal, vagy jön a hírlevél. A Google a naptárunktól kezdve a leveleinken keresztül ismeri a search hisztorinkat, a 4sq hogy merre járunk, az eBay hogy mire licitálunk. Ezeknek az óriásoknak a kezében hatalmas mennyiségű adat halmozódik fel minden egyes internethasználóról.

A kérdés az, hogy mire használható egy ilyen adatbázis? Nyilván targetálásra, ahogy most is használják. Csakhogy a mostani “kőkorszaki” IP tartomány vagy cookie alapú targetálás helyett képzeljünk el egy online profilt, amit az azonosítónkhoz kapcsolnak a nagy adatbankok.

Azt nem tudom, hogy ez a profil megosztott lesz-e, vagy mindenki elkészíti a sajátját, az viszont szinte biztos hogy ez a profil egy nagyon pontos képet rajzol majd fel szokásainkról a marketingeseknek. Ha belefuttatjuk az interneten hagyott nyomainkat, mint a feltaggelt Facebook profilkép, a twitter üzenetek, levelezési szokásaink, Picasa, Flickr, Last.fm, Gowalla aktivításunk, mellé rakjuk vásárlási szokásainkat, azzal létrehozzák virtuális “géntérképünket”.

Innentől nincs más dolga az adatközpontoknak, mint egymásra illeszteni ezeket profilokat. A milliárdnyi internetezőből merítve nagyon pontos találatot fognak kapni Piroska nénire “aki vidéki városban lakik, ritkán utazik 30 km-nél messzebb, sok macskás képet like-ol, gyakrabban kattint bajszos férfiak képére mint szőrzet nélkülire, szociális hálójába száznál kevesebb ismerős tartozik, twitteren követi a @baratokkozt usert, Facebook fotója alapján kaukázusi 50-es éveiben járó nő, kedvenc étterme a Kishalász és a search history-ja szerint urológiai problémái lehetnek“.

Mivel az adataink hisztorikusan tárolódnak, a Piroska nénire illesztett klón mintája lehet akár hónapokkal ezelőtti egyezés is, így ha Piroska nénit nagyon pontosan akarjuk becserkészni, azt kell kínálni neki, amit Piroska néni klónja fogyasztott az egyezést követő időszakban. A nagy számok törvénye és a milliárdnyi felhasználó által a rendszerbe öntött szinte végtelen adat miatt nagy pontossággal tudunk majd következtetni Piroska néni jövőbeli aktivitására. Persze minél aktívabb Piroska néni a jelenben, annál pontosabban tudjuk majd belőni az egyezést és annál valószínűbb következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve. Milyen utazást, zenét, ételt, ruhát, szolgáltatást érdemes neki kínálni? Pont olyat, mint amit az övére leginkább hasonlító virtuális “géntérképek” vettek igénybe.

Miért jó ez? Üzleti oldalról nem kérdés, hiszen nem elég hogy nagyon pontosan tudjuk megcélozni a fogyasztókat ajánlatainkkal, de a profilokat kategorizálva profi manipulációs technikákat is tehetünk a kategóriák mellé, elég ha csak az online pókerben látható nagyon komolyan felépített “beetető” módszerekre gondolunk. A cégek úgy tudnak majd terméket eladni, étterembe bevinni, a valós életben mozgatni a felhasználókat, hogy azt a felhasználó nem érzi tolakodónak, hiszen tökéletesen testre lesz szabva az általunk hagyott feedbackek, like-ok, kommentek, információtömeg alapján.

De miért jó ez az embereknek? Miért adnánk oda minden adatot ezeknek az óriásoknak, miért  mondanánk le önként privacy-nkról, miért hagynánk akár azt hogy manipuláljanak? A válasz egyszerű. Kényelemből.

Miért bízzuk már most fontos leveleinket a Google-re? Miért osztjuk meg családi képeinket a Facebook-kal? Egyszerűen azért, mert az általuk kínált szolgáltatás kényelmessebbé teszi az életünket, és ezt a kényelmet többre értékeljük mint az ezzel feladott privacy-t.

Gondoljuk tovább a dolgot. Mi történik, ha már nemcsak azt rakjuk fel az internetre, hogy becsekkoltunk a kávézóba vagy lefotóztuk az osztálytársainkat a kiránduláson, hanem telefonunk automatikusan feltölti azt is, hogy reggel 07:25-kor 140/90 volt a vérnyomásunk, 4,5 a vércukor szintünk, és mellékeli alvási ciklusunkat?

Képzeljünk el egy szolgáltatást, amibe másik százmillió felhasználó rakja fel napi szinten az adatai, és amiben a userek valós genetikai térképe is megtalálható.  A fent részletezett hisztorikus minta alapú következtetéseket levonva a szolgáltatás felhívná a figyelmünket a lehetséges veszélyforrásokra, és az azok elkerüléséhez szükséges lépésekre. Fogyassz több folyadékot, ne sózd az ételt vagy menj sportolni. Ezek a tanácsok személyre szabva már nem üres frázisok lennének, hanem a klónunk életéből levont tanulságok, azaz tömeg alapon valósulna meg a más kárán tanul az okos mondás.

Win-win? A feladott privacy-ért kényelmesebb és egészségesebb életet kaphatunk. Persze lesznek, akik nem szállnak be a játékba, ám ők akkora lemaradásba kerülnek, hogy ősembernek tűnnek majd a többiekhez képest. Csakúgy, mint most azok, akik a tegnapi híreket olvassák el a mai újságban, miközben a legfrissebb hírekkel ott az ingyenes Google Reader, ami semmi mást nem kér cserébe, csak hogy örökre elrakhassa egy adatbázisba a nevünk mellé, hogy melyik a kedvenc pornóoldalunk.

Tagged with: , , ,
Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.