diego rivera

Nothing lasts forever

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2009. szeptember 29.

Ma hajnalban befejeztem első nagyobb szabású fotós projektemet, aminek a latin “Nihil aeternum est” címet adtam. Ez magyarul annyit tesz: semmi sem tart örökké.

Néhány hete a nordkircheni kastélynál kirándultunk a családdal, nagyon szép őszi időben. A helyet – nem érdemtelenül – Westphalia Versailles-ának is nevezik. A kastélyt hatalmas park veszi körül szobrokkal, szökökúttal és mivel ez egy Wasserschloss így vízzel is.

A családi kirándulásokat akármennyire is igyekszem a megfelelő fényviszonyokhoz hangolni, rendre felülírja gyerekünk alvási ideje, így nem sokkal a déli órák után érkeztünk, tűző napsütésben. Turistafotózással nem is próbálkoztam, helyette sétáltunk és lőttem néhány családi képet a fasor árnyékában.

Nagyon megtetszettek a parkbeli szobrok, és elkezdtem gondolkozni egy hajnali fotózáson. Ködös, őszies, természetes fényekkel megvilágított sorozatot terveztem, de mire megjött a megfelelő idő, már egészen más járt a fejemben.

Tegnap napnyugtára értem a parkba, hátamon egy létrával, két állvánnyal, és az ehhez tartozó vakukkal, kiegészítőkkel. Úgy terveztem hogy alaposan körbenézek mire lemegy a nap, de olyan hirtelen lett sötét hogy a felszerelést felállítani volt csak időm.

Az embernagyságú szobroknak a kastélyből szűrődő halvány fény rajzolt sziluettet, az idillt pedig gallyrecsegés és földre koppanó vadgesztenye festette alá. Félelmetes volt. Hogy ne érezzem egyedül magam, twitteren közvetítettem az eseményeket.

post

Zseblámpám nincs, a kis ledes lámpát pedig otthon felejtettem így a fókuszálás nem volt egyszerű. Először a telefonom tettem a szobor lábához, annak kijelzőjére live-view módban manuálisan fókuszálva, de ez a módszer akkor működik igazán, ha a gép állványon van, hiszen a telefonért vissza kell menni ha nem akarom felhasználni a kompozícióban. A harmadik állványt viszont lusta voltam elcipelni az autótól, amivel kb egy kilóméterre sikerült parkolni.

Így azt találtam ki, hogy F18-on fotózok, ilyenkor már kb 3 méteres sáv éles, amibe még tök sötétben is esélyes beletalálni. ISO100-ra állítottam az érzékenységet. Ez, és a szűk blende persze nem kímélte a vakukat, de készültem tartalék akkumulátorral ezért nem aggódtam. Végig a fix 50-es objektívet használtam, általában 3-4 méterről, szemből fotóztam. Az alig látszó sziluettre próbáltam a legprecízebben kézzel fókuszálni, az eredményt pedig teljes nagyításban ellenőriztem a kijelzőn.

Eleinte teljes szélcsend volt, így tudtam ernyőt használni, a második vakut pedig csupaszon hagytam. Se gobo se snoot nem volt nálam, de még egy darab újságpapír se amit rágumizhattam volna, így igyekeztem az elhelyezéssel variálni, 105mm-re állítva a zoom-ot.

M-ben, 1/1 – 1/8 közötti teljesítményen villogtattam, próbáltam játszani az arányokkal, elsősorban az állványok közelebb – távolabb rakásával.

Volt szobor amiről egy expot készítettem, de a kutyáról 6-7 beállítás kellett amíg megtaláltam ami nekem tetszik. A szobrok egy része szemmagassában volt, ezeket volt egyszerűbb fotózni. A talapzaton állókhoz egy háztartási létrára másztam, ami elég instabil volt – arról nem beszélve hogy minden egyes módosításhoz fel-le kellett mászkálnom. A cuccaimat nem mertem lepakolni mivel a sötétben pillanatok alatt elkeveredtek volna, így az állványzsákkal és fotóstáskával a hátamon kommandóztam végig.

Félidőben megjött a szél, aminek nem örültem de az első állvány-dőlési kisérlet után azonnal lecseréltem az ernyőt softboxra. Törtem már ernyőt így nem kockáztattam. A softboxba nem kap bele a szél, viszont az állványomon szépen pörög. Néha a szemem sarkából csak annyit láttam, hogy egy nagydarab fekete szörny hirtelen elkezdi csóválni a fejét. Izgalmas volt.

Egy sor szobron sikerült végigmenni, este 10 körül elindultam haza. Az utómunka viszonylag egyszerűen ment, raw konvertben kicsit korrigáltam az expón, igazítottam a fényesség görbén, aztán vágtam, kontrasztot adtam rá és deszaturáltam ff konverzióként.

A flickr kezdőlapomat ideiglenesen galériává alakítottam, így néz ki:

FireShot capture #052 - 'Flickr_ _rivera's Photostream' - www_flickr_com_photos_diego_rivera

A fotókat slideshow-ként pedig ide kattintva tudjátok végignézni. Rengeteg érdekes szobor maradt még a parkban. Egy ködös őszi reggelen, teleobjektívvel a hónom alatt lehet hogy meglátogatom őket.

2 hozzászólás

Subscribe to comments with RSS.

  1. Babarum said, on 2009. szeptember 29. at 9:18

    Tetszik a poszt, teljesen visszaadta a fotózás hangulatát. A képekért grat!

  2. Nordkirchen Vol.2. « diego rivera said, on 2009. november 9. at 5:27

    […] 9. at 5:27 | In Uncategorized | Leave a Comment Tags: fotózás, nordkirchen, sorozat Ahogy szeptember végén ígértem, visszamentem a nordkircheni szobrokhoz telével, vakuk […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: