diego rivera

Street/candid éjszaka

Posted in photo by diegorivera on 2009. december 30.

A street/candid műfaj sokkal nehezebb, mint első látásra tűnik. Tegnap az egyik flickr stream-et nézegetve kedvet kaptam hozzá, hogy kipróbáljam. Amit szerettem volna – jól elkapott pillanatok szépen komponálva, esti fényekkel.

Ehhez képest három óra mászkálás és kb 100 expo után hazahoztam egy csomó rossz képet.

Miért nehéz műfaj az éjszakai candid?

Optimális esetben úgy kell lencsevégre kapni az embereket, hogy a fotózás ténye ne befolyásolja a viselkedésüket, vagyis ne vegyék észre hogy fényképezik őket. Ez nem portré, így nem elég ha egy érdekesebb arcú idegen van a képen, valamilyen érzést, cselekvést, történetet kell mutatni. Mindezt érdekesen komponálva.

Először az észrevétlenségről. A teleobjektívet nem kell a járókelők orra alá dugni, viszont mérete miatt nagyon feltűnő. Nem igazán lehet vele észrevétlennek maradni, így vagy vállalja az ember, hogy kiszúrják és ezzel oda a kép candid jellege, vagy nem használja. Másik lehetőség egy sima 50-es fix, amivel ugyan közel kell menni, mégis inkább turistás benyomás az átlag járókelő számára, így annyira nem zavaró.

Ha sikerül észrevétlennek maradni, jön a második komoly probléma, az élesség. Mivel az utca mozog, a dolgok folyamatosan történnek körülöttünk, gyors záridőt kell használni. Hogy mégis érje fény az érzékelőt, olyan tágra nyitottam a blendét amennyire az adott objektív engedte (50 – f1.4, 135 – f2), de még ezekhez a beállításokhoz is magas érzékenységre kellett tekerni a vázat (40D ISO800, 5D2 ISO1600), amit ebben az esetben nem bántam, hiszen a magas ISO-val is akartam kisérletezni. A minimális mélységélesség viszont nagyon precíz fókuszt igényel.

Itt jön képbe a harmadik nehézség. A Canon AF terén nagyon el van maradva a konkurenciától. Követő autofokuszra állítottam a kamerát, de az 5D2-n egyrészt szinte középen van az összes fókuszpont, másrészt azt vettem észre hogy a középső a legérzékenyebb. Így viszont nem nagyon lehet komponálni, hiszen minden képnél középre kell szerkeszteni a témát, ha esik ha fúj.

Így lett végül a közel 100 expó nagy része életlen vagy unalmasan komponált. Párat vágással sikerült feldobni, de az eredmény igen messze van attól, amit szerettem volna.

Szóval nehéz műfaj az éjszakai candid, sok gyakorlás, türelem és szerencse is kell hozzá. Innentől érthető, miért van többségben a letámasztott bringa mint egy-egy jól elkapott esti pillanat flickr-en

Night in Münster Vol.2.

Posted in photo by diegorivera on 2009. december 27.

Tagged with: , ,

unspoken

Posted in photo by diegorivera on 2009. december 26.

Tagged with: , ,

the story of my birth

Posted in photo by diegorivera on 2009. december 20.

tweet me up scotty

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2009. december 16.

IT témában rikán okoskodom önszántamból, hiszen ezért fizetést kapok, és az ottani észosztás teljesen kielégíti ilyen irányú kommunikációs igényeimet.

Ami miatt mégis nekiállok én is “twitterezni“, az nem a divat, vagy a százak által százféleképp megírt evidenciák vagy éppen érdekességek kényszeres újraközlése, hanem megpróbálom egy kicsit más aspektusból megvilágítani a twitter jelentősségét.

Azt hiszem ugyanis, hogy néhány fontos dolog még nem hangzott el a nagy lelkesedésben.

Az internetet mindig is kommunikációra használták az emberek, a bbs, gopher, irc felületekkel kezdve egészen az internettó vagy terminal.hu fórum szolgáltatásáig. Az első körben buzzworld-nek tűnő web2 előtt is volt élet, azonban egy önálló kommunikációs platform sem lett ilyen elterjedt és népszerű önmagában – az alap emailt leszámítva – , mint a twitter.

Ennek – az egyértelmű dolgok, mint egyszerűség és gyorsaság – mellett a legfőbb magyarázata az elcsépelt “jókor voltak jó helyen”-ben rejlik, hiszen nem a melegvizet találták fel, hanem egy használható eszközt gyúrtak egybe az internet kezdete óta megtalálható dolgokból, ami idővel – talán a fejlesztőket is meglepve – lavinává dagadt, csakúgy mint néhány más web2-es sikersztori.

Ahogy előbb mobilszáma, majd emailcíme lett mindenkinek, lassan a twitter azonosító is alapfelszerelés lesz a XXI század kommunikálni akaró felének eszköztárában, azon egyszerű oknál fogva, hogy idővel mindenki ott lesz.

A twitter lesz az egy gyűrű mind fölött.

Amilyen gyerekcipőben jár ez a pár éves szolgáltatás, olyan hatalmas potenciál van még benne, kezdve az egyszerű, mikro szolgáltatók twitteren való megjelenésétől (saját fodrász, fogorvos) egészen a technikai berendezések saját twitter accountjáig.

Mindezt persze más platformon, más eszközökkel is meg lehetne oldani, a kritikus tömeg átlépésével mégis a twitter a legesélyesebb arra, hogy középtávon ezt a funkciót betöltse.

Egyelőre azonban még a “mire jó ez, magyarázza már el valaki nekem“, “micsoda hülyeség” vélemények vannak túlsúlyban, ami a szolgáltatás brutális sebességű terjedését figyelembe véve nagyon rövid idő alatt kisebbségbe fog szorulni.

A twitter lesz századunk második évtizedének legmeghatározóbb kommunikációs platformja, és ehhez a kijelentéséhez különösebb bátorság sem kell, elég a trendeket figyelni és a lehetőségeket mellégondolni. Az egész folyamatot csak turbózza az internet kézi eszközökbe való átköltözése.

A szolgáltatás másik fontos oldala, a közvélemény. A szó elszáll, a twitt marad. Ahhoz, hogy egy nagyvállalat lemérje egy tv-s reklámkampány hatékonyságát, közvéleménykutató, szondázó cégek kellenek.

A twitteren viszont elég egy jól megírt lekérdezés, és prompt, azonnal kapjuk a feedbacket arról, amit az emberek cégünkről gondolnak. Beszélnek az új reklámról? Milyen témák kapcsán kerül elő a cég neve?  Ezeket a dolgokat minimális energiaráfordítással megkaphatjuk, ha kíváncsiak vagyunk rá. Nyilván nem annyira releváns, mintha egy precízen összeválogatott mintát használnánk, cserébe minden kíváncsi ember álma válik valóra azzal, hogy belehallgathat abba amit az emberek róla beszélnek, gondolnak.

A twitter trendi topikjaiból azonnal látszik, hogy mi foglalkoztatja a tömeget.  Az iráni választások kapcsán kitört zavargások nagy port kavartak a felhasználók között. Napokig mindenki ezzel foglalkozott, segíteni akart a helyieknek, a felhasználók beleélték magukat a local userek helyzetébe, elhitték, hogy kommunikációjukkal valós változást triggerelhetnek. Kirobbanthatatlan volt a hír a trendi topikok első helyéről.

Aztán meghalt #MJ.

Ezzel gyakorlatilag az Irániak twitter népszerűségét fél nap alatt eltűntette, és már senkit nem érdekelt az, hogy mi történik a távoli országban. Persze nem áltatom magam, a twitter egyelőre nincs azon a szinten, ahol jelentősen beleszólhatott volna egy 75 milliós arab ország belpolitikájába, vagyis ebből a szempontból mindegy, hogy lassan vagy egyik pillanatról a másikra vesztik el a tömegek az érdeklődésüket, de idővel egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni az itteni buzz.

Erre jó példa a Vodafone ügy, aminek kapcsán otthon is fókuszba került a szolgáltatás.

Az esetnek csak egy érdekes oldalára térek ki. Meglepő volt twitteren figyelni, hogy lesz előbb egy pár ezres kört érdeklő, insider hírből országos, majd világszintű érdeklődésre számot tartó esemény.

Mint Shrek hagymájának rétegei, úgy terjedt a hír egyre nagyobb léptekben – elsősorban épp a twitternek köszönhetően. Az esetet követő negyedik napon már számomra teljesen ismeretlen spanyol és portugál nyelvű oldalak számoltak be a történtekről.

Fentiek miatt a twitter mind személyes, mind társadalmi szinten kulcsfontosságú kommunikációs eszközzé válik rövid időn belül, akár elfogadjuk, akár nem.

Tagged with: , ,

ordinary stuff

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2009. december 15.

Mostanában sokat kísérleteztem a világítással, az alábbi képek jelentik a kivételt.

Elkészítésükhöz a 40D-t használtam, 135mm-es fix objektívvel és az elé fordítva tartott 50mm-es fixel. Mindkettő manuális fókuszon, a legkisebb fókusztávolságon. Ahhoz, hogy használható mélységélesség legyen, f/8-ra állítottam a kisebb obit, a nagyot f/2-f/5.6 között variáltam hogy fény is jusson az érzékelőre.

Persze ISO100-on a szoba megvilágítása messze nem lett volna elég, ezért felraktam az 580exII-t a vázra. Mivel az objektíveket kb 1 centire kellett tartani a témától, a vakuval nem villanthattam direktbe, a közeli falra irányítottam, hogy a visszavert fény surlófényként mutassa meg az téma anyagszerűségét.

Fókuszt az objektívek témához képesti igen finom –  milliméteres – mozgatásával kerestem meg.

Mondanom sem kell, hogy az utómunka most is minimális, a raw konvertben igyekeztem optimálisra húzni a görbéket, mostanában a fehéregyensúly a kedvenc játékom, azt tologattam, majd kevés extra kontrasztot kaptak a képek és vágtam.

A fotók kattintásra teljes méretben is megnézhetők.

Ez Évi haja. Mivel épp ebédelt, elég nehéz volt eltalálni az élességet. Lőttem párat mire sikerült:

hair

Konyharuha a mosogató mellől:

dish towel

Ahhoz hogy a nagyítást érzékelhetővé tegyem, lefotóztam egy 1 centes érmét, ez kb akkora mint az 1 forintos:

1 cent

Egy plüss takaró:

blanket

És végül az ipod-om fülhallgatója:

headset

Tagged with: , , ,