diego rivera

iPhone 4 home gomb

Posted in geek by diegorivera on 2011. november 9.

Vicces dolog ez az iPhone. Mint telefon, sosem tartozott a kedvenceim közé, viszont évek óta alig telefonálok. Mindenféle kommunikációm átterelődött a chat-voip-mail irányába, erre viszont – számomra – tökéletes eszköz. Leszámítva a gyártási hibákat.

Az előző készülékem egy 3G volt, ott kb fél év után apró buborékok jelentek meg az érintőfelület és a kijelző között. Javítani nem lehetett, garanciában cserélték. A négyes verziót egy éve használom, és pár hónapja szinte napok alatt igen nagyot avult. Nem ejtettem le, mégis elkezdett recsegni az egyik sarka, a home gomb pedig egyre érzéketlenebbé vált. Mindennek tetejébe hiába vigyáztam rá előlapi fóliával és egy tokkal, a tok alá szorult por nagyon szép köröket gravírozott a hátlapra.

A home gomb javítására kipróbáltam mindenféle neten talált módszert. A folyamatos OS upgrade-ek miatt nehéz volt megállapítani, hogy hardware vagy software problémáról van-e szó, ezért az újrakalibrálástól, a teljes reseten és porszívózós módszeren keresztül egészen a csatlakozó kábel finom vertikális mozgatásáig mindennel kísérleteztem.

Minden egyes próbálkozás után úgy éreztem, hogy valamennyit segített, ám ez valószínűleg a dolog pszichológiája, mivel aztán újra előjött a probléma. Volt, hogy 20-ból 20-szor működött, közvetlen utána pedig 10-ből 1-szer.

Mikor már nagyon meguntam, előkerestem a garanciapapírokat – mint kiderült 1 hetem maradt a garanciából – és bementem a legközelebbi üzletbe, ahol persze nem produkálta a hibát. Murphy-t ismerve számítottam rá, így megkértem a szolgáltatót, hogy vizsgálják ki a dolgot. Kaptam egy 3G-s cserekészüléket, ami elsőre használhatatlannak tűnt lassúsága miatt, aztán két hét alatt teljesen hozzám nőtt, simán visszaszoktam rá.

A szervíz igazolta a hardver hibát, és végül egy vadonatúj 4-est kaptam. Nem igazán értem miért egyszerűbb cserélni a teljes készüléket mint egy gombot, de ez legyen az ő problémájuk. Az új gépre új tokot vettem, és már a hátlapra is raktam fóliát. Ezzel már simán kibírok még egy évet, amíg nem jön az 5-ös generáció.

Tanulság talán annyi, hogy ha a gyártástechnológia nem is tökéletes, a garanciális ügyintézés az.

Tagged with: , ,

OS X Lion

Posted in geek by diegorivera on 2011. július 21.

Nem akarok tesztet írni vagy hosszabb ömlengésbe fogni, csak pár dolog ami tetszett:

– Két sc2 meccs alatt lejött az install, aztán míg lefektettem a gyerekeket fel is rakta magát. Az egész nem volt egy óra, közben kb 3x kellett klikkelni – a vásárlást is beleértve.
– Install után az egér beállításokat leszámítva minden megmaradt.
– Az új full screen appok közötti touchpados swipe-olós váltás igazi geek porn, simán az élményért lökdösöm ide oda a desktopokat.
– Szerettem a spacest is de a mission control még nagyobb királyság, igen kényelmesen lehet vele managelni a multi desktop környezetet.
– Launchpad tényleg tiszta iOS. Én eddig nem használtam az applications mappát, nem szerettem mert nehezen találtam meg amire éppen szükségem volt. A launchpad éppen ezen segít, így biztos hogy próbálkozom vele.
– Kis apróságok mint az új pop-up ablakok sokat dobnak az élményen
– Elsőre az az érzésem, hogy javítottak az OS memóriakezelésén is, bár ez lehet csak nálam volt eddig probléma de időnként egy-egy nagyobb raw és sok layer könnyen felzabálta a 8gb-t. Egyelőre úgy tűnik hogy most jobban bírja.
– Tetszik a desktoponkénti saját wallpaper.

Tagged with: , , ,

Toscana iPhone-al II – Turisták

Posted in geek, photo by diegorivera on 2011. július 21.

tourist-1
tourist-6
tourist-7
tourist-5
tourist-4
tourist-2
tourist-3

Tagged with: , ,

.oO

Posted in geek by diegorivera on 2011. április 27.

A következő képeket az atlasoftheuniverse oldalán találtam, szépen szemléltetik a helyünket a világban.

A legközelebbi csillag a Proxima Centaury, 4.22 fényévre van tőlünk. Laza sétatempóban egy milliárd év lenne átugrani a szomszédba.

12.5 fényéven belül 33 szomszéd csillagunk van, nagy részük vörös törpe.

250 fényéven belül már 259 999 másik csillaggal együtt keringünk a galaxismag körül, ezeknek csaknem harmada szabad szemmel is látható.

5000 fényévről nézve napunk az Orion nyúlványban kering, 600 millió másik csillaggal együtt.

10-szer messzebbről már belátjuk az egész galaxist mind a 200 milliárd csillagjával, és egy minket kísérő törpegalaxist is.

Újabb 10-szeres ugrás és láthatóvá válnak galaxisunk szatelit galaxisai.

5 millió fényév távolságról már a galaxiscsoportunk látszik 3 nagy és 46 törpegalaxissal, összesen 700 milliárd csillaggal.

100 millió fényévről nézve a nekünk otthont adó Virgo Supercluster-t látjuk, 200 trillió szomszéd csillaggal, 2500 nagy és 50 000 törpegalaxissal.

1 milliárd fényévről már átintegethetünk a 100 szomszédos Supercluster közül a szimpatikusabbaknak, 240 000 galaxis csoport van a képen.

Otthon, édes otthon. A látható univerzumban van kb 10 000 000 (10 millió) supercluster, 25 000 000 000 (25 milliárd) galaxis csoport, 350 000 000 000 (350 milliárd) nagyobb galaxis, 7 000 000 000 000  (7 trillió) törpegalaxis és kb 30 000 000 000 000 000 000 000 (30 milliárd trillió) csillag.

Levezetésként pedig utazzunk el a kávébabtól a szénatomig.

Az eredeti anyag (cc licence) alatt érhető el.

Tagged with: , ,

Isn’t Falstad dead?

Posted in geek by diegorivera on 2011. március 25.

A kedvenc mémem tavalyról, emlékül az utókornak. Blizzcon 2010, Red Shirt Guy Autotune.

Előzmény.

Tagged with: , ,

Milyen lesz a web tíz év múlva?

Posted in geek by diegorivera on 2010. november 19.

…tette fel a kérdést @hh a webisztánon. Napokig motoszkált a fejemben, míg egy új google feature-nek köszönhetően elő nem bukkant és állt össze egy számomra valószínűnek látszó jövőkép, amit megpróbálok részletesen felrajzolni.

A kérdés szűkít, hiszen a web csak egy szelete az internetnek, engem viszont jobban érdekel, hogy a nagy egész milyen lesz. Mennyire fonódik össze mindennapjainkkal és hogyan változtatja meg azt.

Future Or Bust!

A jelenben három tendenciát látok, amiket továbbgondolva és egymás mellé téve összerakható egy lehetséges jövő. Ezek közül az első a helymeghatározás.

Amikor a 60-as években a DARPA megszülte az internetet, egy párhuzamos univerzumot hozott létre. Az idő kezdetét kevesen látták, és csak a kiváltságosak tudták hogyan lehet ebbe az univerzumba belenézni.

Mára 2 milliárd ember jár ki-be, és használja szolgáltatásait. Az egyre olcsóbb GPS chipeknek és a publikus térképeknek köszönhetően az internet folyamatosan mappelődik rá világunkra, extra layerként jelenik meg körülöttünk.

A legtöbb mai alkalmazás már aktívan használják aktuális koordinátáinkat – legyen szó egy twitter üzenetről, egy mobilfotóról vagy egy telefonos játék nearby highscore listájáról. A szolgáltatások ismerik hogy merre vagyunk, és ha engedélyezzük meg is mutatják azt közösségi hálónknak.

Az egyelőre gyerekcipőben totyogó augmented reality ezt az irányt használja arra, hogy felírja a csillagképek nevét az égboltra, vagy keressen egy jó kocsmát.

Szinte biztos, hogy 10 év múlva minden ember járta hely fel lesz mappelve az internetre. A lelkes userek öntik az értékes adatokat 4sq-be vagy Gowallába, így minden fizikai hely hozzá lesz rendelve az internet univerzumhoz névvel, címmel, GPS koordinátákkal, fotóval, műholdfelvétellel.

Azt könnyű belátni, hogy 10 éven belül a legtöbb eszköz rá lesz kapcsolva a hálóra, legyen az autó, mosógép, utcai hírdetőtábla vagy közlekedési csomópont. Ezek az eszközök pedig kommunikálnak egymással. Az autók automatikusan küldenek státuszokat a forgalmi helyzetről a nearby autóknak amiket persze már autopilot irányít,  a pizzéria ami előtt elmegyünk átküldi az akciós ajánlatát – persze csak ha engedélyezzük ezt a lehetőséget -, vagy a klasszikus példa mikor a hűtő leadja a bolti rendelést.

Ez a mindent körülvevő layer folyamatosan rakódik rá világunkra. Nem Neoként kerülünk be egy pusztán virtuális térbe, hanem mi húzzuk fel ezt réteget saját valóságunk köré.

Ha egy netre kötött GPS eszközzel mozgunk, már nemcsak a látható térben és időben mozdulunk el, de ebben az új közegben is. A világunkra mappelt internet az ötödik dimenzió.

Második irány az azonosíthatóság. A kilencvenes években mindenki fórumozott, elég a magyar webről az internettó/index/terminál oldalaira gondolni. Szinte elképzelhetetlen volt akkoriban, hogy valaki névvel, címmel, fényképpel álljon ki véleményével a többiek elé. Az internetes kommunikáció része volt az anonimítás, amit a közösségi oldalak alapjaiban romboltak szét. Ma már névvel, arccal lájkolunk postokat, osztunk meg cikkeket, kommentelünk blogokon.

Azzal, hogy ezek az oldalak globálissá nőttek, megszűnt az egyes országok kontrollja felettük. Legyenek bármilyenek a magyar törvények, a Facebook privacy beállításaira semmilyen hatásuk nincs, az adatvédelmi biztos legfeljebb annyit tehet, hogy nem ajánlja az oldal használatát.

Persze a Facebook megadja a lehetőséget arra, hogy személyre szabjuk a privacy-t, de ezt a lehetőséget úgy kínálják fel, hogy a legtöbb felhasználó sosem jut el erre a helyre, illetve ha el is jut sem szánja rá magát a neki megfelelő finomhangolásra.

Még ha rá is szánja az időt, és alaposan beállít mindent  sem garancia a tökéletes biztonságra, hiszen a szolgáltatás folyamatosan fejlődik, az üzletszabályzat változik, és egy-egy új feature-t szó nélkül elindíthatnak úgy, hogy default-ra állítják azt, amíg a felhasználó máshogy nem dönt. Vagyis ha ügyelni akarunk webes magánszféránkra, az folyamatos odafigyelést és kontrollt igényel, amire nyilvánvaló, hogy a többség nem szán sem időt sem energiát, inkább az egyszerűbb utat választva apránként lemond online privacy-jéről.

Az internet tehát körülvesz minket, és a tevékenységünk azonosítható benne.

A harmadik irány az adatbányászat. A nagy adatközpontok, mint az Amazon, eBay, Google idővel mindent tudni fognak a felhasználóikról. Tárolókapacításuk közel végtelen, ezért aktivitásunk history-ja az egyik legnagyobb érték, ami a kezükben van. Aki használja például az Amazont, az már most is meglepődhet mennyire pontos személyre szabott ajánlatokkal nyílik meg a főoldal, vagy jön a hírlevél. A Google a naptárunktól kezdve a leveleinken keresztül ismeri a search hisztorinkat, a 4sq hogy merre járunk, az eBay hogy mire licitálunk. Ezeknek az óriásoknak a kezében hatalmas mennyiségű adat halmozódik fel minden egyes internethasználóról.

A kérdés az, hogy mire használható egy ilyen adatbázis? Nyilván targetálásra, ahogy most is használják. Csakhogy a mostani “kőkorszaki” IP tartomány vagy cookie alapú targetálás helyett képzeljünk el egy online profilt, amit az azonosítónkhoz kapcsolnak a nagy adatbankok.

Azt nem tudom, hogy ez a profil megosztott lesz-e, vagy mindenki elkészíti a sajátját, az viszont szinte biztos hogy ez a profil egy nagyon pontos képet rajzol majd fel szokásainkról a marketingeseknek. Ha belefuttatjuk az interneten hagyott nyomainkat, mint a feltaggelt Facebook profilkép, a twitter üzenetek, levelezési szokásaink, Picasa, Flickr, Last.fm, Gowalla aktivításunk, mellé rakjuk vásárlási szokásainkat, azzal létrehozzák virtuális “géntérképünket”.

Innentől nincs más dolga az adatközpontoknak, mint egymásra illeszteni ezeket profilokat. A milliárdnyi internetezőből merítve nagyon pontos találatot fognak kapni Piroska nénire “aki vidéki városban lakik, ritkán utazik 30 km-nél messzebb, sok macskás képet like-ol, gyakrabban kattint bajszos férfiak képére mint szőrzet nélkülire, szociális hálójába száznál kevesebb ismerős tartozik, twitteren követi a @baratokkozt usert, Facebook fotója alapján kaukázusi 50-es éveiben járó nő, kedvenc étterme a Kishalász és a search history-ja szerint urológiai problémái lehetnek“.

Mivel az adataink hisztorikusan tárolódnak, a Piroska nénire illesztett klón mintája lehet akár hónapokkal ezelőtti egyezés is, így ha Piroska nénit nagyon pontosan akarjuk becserkészni, azt kell kínálni neki, amit Piroska néni klónja fogyasztott az egyezést követő időszakban. A nagy számok törvénye és a milliárdnyi felhasználó által a rendszerbe öntött szinte végtelen adat miatt nagy pontossággal tudunk majd következtetni Piroska néni jövőbeli aktivitására. Persze minél aktívabb Piroska néni a jelenben, annál pontosabban tudjuk majd belőni az egyezést és annál valószínűbb következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve. Milyen utazást, zenét, ételt, ruhát, szolgáltatást érdemes neki kínálni? Pont olyat, mint amit az övére leginkább hasonlító virtuális “géntérképek” vettek igénybe.

Miért jó ez? Üzleti oldalról nem kérdés, hiszen nem elég hogy nagyon pontosan tudjuk megcélozni a fogyasztókat ajánlatainkkal, de a profilokat kategorizálva profi manipulációs technikákat is tehetünk a kategóriák mellé, elég ha csak az online pókerben látható nagyon komolyan felépített “beetető” módszerekre gondolunk. A cégek úgy tudnak majd terméket eladni, étterembe bevinni, a valós életben mozgatni a felhasználókat, hogy azt a felhasználó nem érzi tolakodónak, hiszen tökéletesen testre lesz szabva az általunk hagyott feedbackek, like-ok, kommentek, információtömeg alapján.

De miért jó ez az embereknek? Miért adnánk oda minden adatot ezeknek az óriásoknak, miért  mondanánk le önként privacy-nkról, miért hagynánk akár azt hogy manipuláljanak? A válasz egyszerű. Kényelemből.

Miért bízzuk már most fontos leveleinket a Google-re? Miért osztjuk meg családi képeinket a Facebook-kal? Egyszerűen azért, mert az általuk kínált szolgáltatás kényelmessebbé teszi az életünket, és ezt a kényelmet többre értékeljük mint az ezzel feladott privacy-t.

Gondoljuk tovább a dolgot. Mi történik, ha már nemcsak azt rakjuk fel az internetre, hogy becsekkoltunk a kávézóba vagy lefotóztuk az osztálytársainkat a kiránduláson, hanem telefonunk automatikusan feltölti azt is, hogy reggel 07:25-kor 140/90 volt a vérnyomásunk, 4,5 a vércukor szintünk, és mellékeli alvási ciklusunkat?

Képzeljünk el egy szolgáltatást, amibe másik százmillió felhasználó rakja fel napi szinten az adatai, és amiben a userek valós genetikai térképe is megtalálható.  A fent részletezett hisztorikus minta alapú következtetéseket levonva a szolgáltatás felhívná a figyelmünket a lehetséges veszélyforrásokra, és az azok elkerüléséhez szükséges lépésekre. Fogyassz több folyadékot, ne sózd az ételt vagy menj sportolni. Ezek a tanácsok személyre szabva már nem üres frázisok lennének, hanem a klónunk életéből levont tanulságok, azaz tömeg alapon valósulna meg a más kárán tanul az okos mondás.

Win-win? A feladott privacy-ért kényelmesebb és egészségesebb életet kaphatunk. Persze lesznek, akik nem szállnak be a játékba, ám ők akkora lemaradásba kerülnek, hogy ősembernek tűnnek majd a többiekhez képest. Csakúgy, mint most azok, akik a tegnapi híreket olvassák el a mai újságban, miközben a legfrissebb hírekkel ott az ingyenes Google Reader, ami semmi mást nem kér cserébe, csak hogy örökre elrakhassa egy adatbázisba a nevünk mellé, hogy melyik a kedvenc pornóoldalunk.

Tagged with: , , ,

iPhone 3G + iOS 4 slowdown

Posted in geek by diegorivera on 2010. június 29.

Múlt héten frissült az Apple mobil eszközeinek re-brandelt operációs rendszere, az iOS. Az operációs rendszer extra szolgáltatásait az újabb iPhone tulajdonosai már várták, ám az öregecske 3G-nek az újdonságokból nem sok jutott.

A kevés előny mellé kaptunk viszont egy súlyos hátrányt. Az új OS megöli az iPhone élményt. A pár órás upgrade érzéketlen, lassú ócskasággá (lásd még Nokia) változtatja szeretett telefonunkat.

Az eset sajnos nem egyedi, az Apple support fórumtól kezdve egészen a flickr-ig tele van az internet jogosan panaszkodó 3G tulajokkal.

Nekem egy telefon talán legfontosabb használhatósági paramétere az érzékenység. Ha a felhasználói felület laggolás mentesen folyékonyan végzi amit kérek tőle, már szeretem a készüléket. Az iOS4-től viszont utálatossá vált az iPhone-om. Akadozik a gépelés, laggol a home screen-ek közti váltás, nem lehet scrollozni weboldal betöltése közben, és még ezer apróság. Persze azonnal csináltam egy backup – restore kört, de nem segített.

Lassan a 3.1.3 downgrade-nek álltam volna neki, mikor – úgy néz ki – megtaláltam a megoldást.

Nincs más dolgunk, mint csinálni két kör hard resetet (kb 10 mp-ig nyomva tartani a felső és alsó gombot együtt), és a telefon összeszedi magát. Kipróbáltam, nálam működik.

update 1 – Sajnos a fenti módszer csak átmeneti megoldást jelentett, pár nap alatt visszalassult a telefon az eredeti szintre.

update 2 – Az iPhone 4 térerő probléma kapcsán kiadott 4.0.1-es patch viszont meglepő módon orvosolt minden performancia problémát, a 3G talán gyorsabb vele mint a 3.1.3-as OS-el.

Tagged with:

Mandroid

Posted in geek by diegorivera on 2010. június 5.

Tegnap én is megjelentem kobak mandroidos projectjében, ahol elmeséltem milyen hardware-el és software-el veszem körül magam a napi életben. A válaszok írása közben jutott eszembe, hogy ennyi eszközről érdemes lenne már egy hálózati topológiát rajzolni, ha másért nem hát érdekesség képpen egyben látni mi, hova, és hogyan csatlakozik a házban. Egy hosszúra nyúló és kevésbé érdekfeszítő telefonkonferencia jó apropó volt, hogy a gliffy segítségével összelegózzam a jelen helyzetet. Kattra hízik.