diego rivera

Erdő

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2012. február 4.

















Reklámok

Hiatus

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2011. november 21.

A negyedik szezon végéhez közeledve a diegorivera blog stábja a nézettségi adatok, a romló makrogazdasági kilátások, a tulajdonosi nyomás és a beköszöntő hideg idő miatt határozatlan időre hiatusba vonul. Maroknyi törzsközönségem (helló Anyu, helló Apu!) legfeljebb azzal tudom vigasztalni, hogy előfordult már ilyen, és azt is túlélte az emberiség jelentős része. Ahogy a szomszédunk mondaná, Auf Wiedersehen!

Tagged with:

Plants and Vehicles II

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2011. szeptember 20.





26/6/11

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2011. június 27.






Heroes

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2010. március 19.

“Napjainkban az emberek egy látszólag véletlenszerû csoportja tûnt fel akik különleges képességek birtokában vannak. Bár még nem tudják, de ezek az emberek nem csak megmentik a világot de örökre meg is változtatják. Ez az átalakulás hétköznapiból rendkívülivé nem egy éjszaka alatt játszódik le. Minden történetnek van egy kezdete. Az övék itt kezdõdik…”

2010, Kína, Anhui tartomány – Erő Testvér

Szuperképesség: hit

Szuperruha: nincs rá szüksége

Hőstett: autókat állít meg puszta testtel, ezzel figyelmeztetve a világot a közelgő veszélyre

2006, Németország, BerlinTechnoviking

Szuperképesség: ritmusérzék

Szuperruha: Thor kalapácsa medál

Hőstett: levegőt szeletel puszta kézzel, ezzel figyelmeztetve a világot a közelgő veszélyre

Tagged with:

More

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2010. február 27.
57/365 – Közel egy hete kezdtem kísérletezni a részlet fotókkal. Előtte nem igazán figyeltem a dolgok részeire, az egészet láttam. Azt kell mondjam élvezem ezt a kitérőt. Meglátni a szépséget hétköznapi dolgokban és csak egy részére fókuszálni jó móka. Különösen, hogy egy csomó időm van kipróbálni különböző világítási beállításokat, játszani a természetes fényekkel és a vakukkal. A hétre félretettem az utómunkát teljesen, és nem módosítottam a képeket egyáltalán. Vicces látni hogy így is lehet szép színes a kép anélkül hogy extra szaturációt adnék rá, vagy kontraszttal teli anélkül hogy a világítás görbéket állítgatnám. Csak megfelelő fények kellenek. Azt hiszem ezért szeretem a fotózást, sosem unalmas és mindig tanulok valamit.

tweet me up scotty

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2009. december 16.

IT témában rikán okoskodom önszántamból, hiszen ezért fizetést kapok, és az ottani észosztás teljesen kielégíti ilyen irányú kommunikációs igényeimet.

Ami miatt mégis nekiállok én is “twitterezni“, az nem a divat, vagy a százak által százféleképp megírt evidenciák vagy éppen érdekességek kényszeres újraközlése, hanem megpróbálom egy kicsit más aspektusból megvilágítani a twitter jelentősségét.

Azt hiszem ugyanis, hogy néhány fontos dolog még nem hangzott el a nagy lelkesedésben.

Az internetet mindig is kommunikációra használták az emberek, a bbs, gopher, irc felületekkel kezdve egészen az internettó vagy terminal.hu fórum szolgáltatásáig. Az első körben buzzworld-nek tűnő web2 előtt is volt élet, azonban egy önálló kommunikációs platform sem lett ilyen elterjedt és népszerű önmagában – az alap emailt leszámítva – , mint a twitter.

Ennek – az egyértelmű dolgok, mint egyszerűség és gyorsaság – mellett a legfőbb magyarázata az elcsépelt “jókor voltak jó helyen”-ben rejlik, hiszen nem a melegvizet találták fel, hanem egy használható eszközt gyúrtak egybe az internet kezdete óta megtalálható dolgokból, ami idővel – talán a fejlesztőket is meglepve – lavinává dagadt, csakúgy mint néhány más web2-es sikersztori.

Ahogy előbb mobilszáma, majd emailcíme lett mindenkinek, lassan a twitter azonosító is alapfelszerelés lesz a XXI század kommunikálni akaró felének eszköztárában, azon egyszerű oknál fogva, hogy idővel mindenki ott lesz.

A twitter lesz az egy gyűrű mind fölött.

Amilyen gyerekcipőben jár ez a pár éves szolgáltatás, olyan hatalmas potenciál van még benne, kezdve az egyszerű, mikro szolgáltatók twitteren való megjelenésétől (saját fodrász, fogorvos) egészen a technikai berendezések saját twitter accountjáig.

Mindezt persze más platformon, más eszközökkel is meg lehetne oldani, a kritikus tömeg átlépésével mégis a twitter a legesélyesebb arra, hogy középtávon ezt a funkciót betöltse.

Egyelőre azonban még a “mire jó ez, magyarázza már el valaki nekem“, “micsoda hülyeség” vélemények vannak túlsúlyban, ami a szolgáltatás brutális sebességű terjedését figyelembe véve nagyon rövid idő alatt kisebbségbe fog szorulni.

A twitter lesz századunk második évtizedének legmeghatározóbb kommunikációs platformja, és ehhez a kijelentéséhez különösebb bátorság sem kell, elég a trendeket figyelni és a lehetőségeket mellégondolni. Az egész folyamatot csak turbózza az internet kézi eszközökbe való átköltözése.

A szolgáltatás másik fontos oldala, a közvélemény. A szó elszáll, a twitt marad. Ahhoz, hogy egy nagyvállalat lemérje egy tv-s reklámkampány hatékonyságát, közvéleménykutató, szondázó cégek kellenek.

A twitteren viszont elég egy jól megírt lekérdezés, és prompt, azonnal kapjuk a feedbacket arról, amit az emberek cégünkről gondolnak. Beszélnek az új reklámról? Milyen témák kapcsán kerül elő a cég neve?  Ezeket a dolgokat minimális energiaráfordítással megkaphatjuk, ha kíváncsiak vagyunk rá. Nyilván nem annyira releváns, mintha egy precízen összeválogatott mintát használnánk, cserébe minden kíváncsi ember álma válik valóra azzal, hogy belehallgathat abba amit az emberek róla beszélnek, gondolnak.

A twitter trendi topikjaiból azonnal látszik, hogy mi foglalkoztatja a tömeget.  Az iráni választások kapcsán kitört zavargások nagy port kavartak a felhasználók között. Napokig mindenki ezzel foglalkozott, segíteni akart a helyieknek, a felhasználók beleélték magukat a local userek helyzetébe, elhitték, hogy kommunikációjukkal valós változást triggerelhetnek. Kirobbanthatatlan volt a hír a trendi topikok első helyéről.

Aztán meghalt #MJ.

Ezzel gyakorlatilag az Irániak twitter népszerűségét fél nap alatt eltűntette, és már senkit nem érdekelt az, hogy mi történik a távoli országban. Persze nem áltatom magam, a twitter egyelőre nincs azon a szinten, ahol jelentősen beleszólhatott volna egy 75 milliós arab ország belpolitikájába, vagyis ebből a szempontból mindegy, hogy lassan vagy egyik pillanatról a másikra vesztik el a tömegek az érdeklődésüket, de idővel egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni az itteni buzz.

Erre jó példa a Vodafone ügy, aminek kapcsán otthon is fókuszba került a szolgáltatás.

Az esetnek csak egy érdekes oldalára térek ki. Meglepő volt twitteren figyelni, hogy lesz előbb egy pár ezres kört érdeklő, insider hírből országos, majd világszintű érdeklődésre számot tartó esemény.

Mint Shrek hagymájának rétegei, úgy terjedt a hír egyre nagyobb léptekben – elsősorban épp a twitternek köszönhetően. Az esetet követő negyedik napon már számomra teljesen ismeretlen spanyol és portugál nyelvű oldalak számoltak be a történtekről.

Fentiek miatt a twitter mind személyes, mind társadalmi szinten kulcsfontosságú kommunikációs eszközzé válik rövid időn belül, akár elfogadjuk, akár nem.

Tagged with: , ,

ordinary stuff

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2009. december 15.

Mostanában sokat kísérleteztem a világítással, az alábbi képek jelentik a kivételt.

Elkészítésükhöz a 40D-t használtam, 135mm-es fix objektívvel és az elé fordítva tartott 50mm-es fixel. Mindkettő manuális fókuszon, a legkisebb fókusztávolságon. Ahhoz, hogy használható mélységélesség legyen, f/8-ra állítottam a kisebb obit, a nagyot f/2-f/5.6 között variáltam hogy fény is jusson az érzékelőre.

Persze ISO100-on a szoba megvilágítása messze nem lett volna elég, ezért felraktam az 580exII-t a vázra. Mivel az objektíveket kb 1 centire kellett tartani a témától, a vakuval nem villanthattam direktbe, a közeli falra irányítottam, hogy a visszavert fény surlófényként mutassa meg az téma anyagszerűségét.

Fókuszt az objektívek témához képesti igen finom –  milliméteres – mozgatásával kerestem meg.

Mondanom sem kell, hogy az utómunka most is minimális, a raw konvertben igyekeztem optimálisra húzni a görbéket, mostanában a fehéregyensúly a kedvenc játékom, azt tologattam, majd kevés extra kontrasztot kaptak a képek és vágtam.

A fotók kattintásra teljes méretben is megnézhetők.

Ez Évi haja. Mivel épp ebédelt, elég nehéz volt eltalálni az élességet. Lőttem párat mire sikerült:

hair

Konyharuha a mosogató mellől:

dish towel

Ahhoz hogy a nagyítást érzékelhetővé tegyem, lefotóztam egy 1 centes érmét, ez kb akkora mint az 1 forintos:

1 cent

Egy plüss takaró:

blanket

És végül az ipod-om fülhallgatója:

headset

Tagged with: , , ,

PlayOn!HD

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2009. november 16.

Pár post-al ezelőtt említettem a házimozit, mint körbejárásra érdemes témát. Simán maradt volna a meg nem írt dolgaim között, ha csikszem november elején nem küldi el az alábbi plurkot:

csik

Nem tudnám felidézni melyik volt az első dix kódolású mozgókép, sem azt hogy milyen számítógépről néztük. A formátum fogyaszthatóvá tétele felé vezető út első állomására viszont emlékszem. Vettem egy igen hosszú kábelt, és összekötöttem a desktop gépem VGA kártyájának video kimenetét a nappaliban lévő TV hasonló inputjával, a hangot pedig egy másik kábelen kiküldtem az erősítőre. Valamikor a múlt évezred végén  lehetett, fapadossága és a szobát keresztező zsinórok ellenére nagy volt az öröm.

Persze idővel rájön az ember a dolog kényelmetlenségeire, és ezzel szerencsére nem csak én voltam így. Egész iparág épült a codec köré, rengeteg különféle játékost készítve a divx-et nézni akaró tömegeknek.

Egy Philips DVP630-at vettem, ami a mai napig működik és játsza le a szabványok szerint kódolt divx/xvid tartalmakat, a technika viszont elrobogott a DVD minőség mellett. A nagyfelbontású TV-k pár év alatt mindent lesöpörtek, annak ellenére hogy eleinte viszonylag kevés tartalom volt megvásárolható vagy fogható rajtuk.

Időközben kineveztem a zajos PC-m médiaszervernek, deportáltam a legtávolabbi szobába, és wifi-n keresztül kezdtem el lejátszani a nagyfelbontású tartalmakat laptopról, HDMI kábellel küldve ki a képet TV-re vagy projektorra.

A megoldás gyenge láncszeme az operációs rendszer volt. Míg XP alatt tökéletesen játszotta a 720 soros minőséget a VLC player,  Windows 7 alól – valószínűleg driver problémák miatt – már kiszámíthatatlanul és megoldhatatlanul akadozot – és akkor a leghülyébb időpontban elinduló vírusírtóról vagy bejövő skype hívásról még nem is beszéltünk.

Pedig a VLC pofonegyszerűen összeköthető az iPhone-al, onnantól kezdve a telefon kényelmes távirányítóvá alakul, amivel a médiaszerver tartalmai közül kedvünkre válogathatunk.

remote

A másik problémája a laptoppal történő lejátszásnak a fullHD minőség. Mint gyakorló szülő jelentős mennyiségű mozgóképet halmoztam fel fiamről. Az ilyen felvételek 100-szor beszédesebbek a fotóknál, legyenek a képek bármennyire jól elkapottak vagy megvilágítottak. Azt viszont még a gyermek érkezése előtt felismertem, hogy a VHS felbontás fölött igen rég eljárt az idő, ezért 3 éve egy kisebb vagyonért vásároltam fullHD felvételre alkalmas kamerát, amit azóta is szorgosan használunk – igaz közben az ára kb a harmadára redukálódott, de olyan pillanatokat sikerült megörökíteni vele, ami miatt bőven megérte a beruházás.

Egy probléma van vele. Az így rögzített anyagokat a kamerán kívül nem sikerült semmi más eszközzel akadásmentesen lejátszani. Nem vágásról, editálásról, feldolgozásról beszélek. A Windows alapú, dual core laptop 4 gigabyte memóriával sem képes a Sony féle AVCHD formátum élvezhető lejátszására. Itt jött a képbe csikszem plurkje.playon

Az igen hülye nevű A.C.Ryan PlayOn!HD-t nekem találták ki. Akadásmentesen lejátszik szinte minden formátumot FullHD minőségig. Kezelőfelülete nem különösebben design-os vagy szép, cserébe gyors és használható. A gyártó oldalára ellátogatva érdemes körülnézni a community fórumban, több mint bíztató a problémákhoz való hozzáállásuk és a termék körül szerveződött közösség nyüzsgése.

Ethernet kábellel kötöttem össze a routerrel, felraktam a legfrisebb elérhető firmware-t, azóta pedig tátott szájjal nézzük mit tud a TV-nk valójában, és hogy mennyit nőtt a gyerek két év alatt.

Az eddigi tesztek alapján a háttértár nélküli verzió ára egyértelműen “what a bargain” kategória. Minőségi,  formás, halk doboz, ami jól mutat a polcon, és egyelőre probléma nélkül kiszolgál bennünket. A vonatkozó fórumokon olvashatók részletes tesztek az egyes file-formátumok lejátszhatóságáról, nálam eddig egyszer akadt meg a lejátszás egy esős jelenetnél, ami az előző évek szívásaihoz mérve jelentéktelen probléma. Mivel nem tudtam hogy mire számíthatok sebesség terén, egy 500GB-os HD-val szerelt verziót vettem, amit ha nagyon akarnék akár médiaszerverként vagy letöltő gépként is lehetne használni, minimális fogyasztása és halk működése tökéletesen alkalmassá tenné rá.

Tudom, hogy a PlayOn!HD előtt is voltak már hasonló termékek a piacon, de azokhoz nem volt szerencsém, ezzel a dobozzal viszont úgy érzem jó időre megoldottam a médialejátszás problémáját.

Nordkirchen Vol.2.

Posted in Uncategorized by diegorivera on 2009. november 9.

Ahogy szeptember végén ígértem, visszamentem a nordkircheni szobrokhoz telével, vakuk nélkül.

Sajnos a remélt köd nem jött össze, a hajnali kelés és a hosszú autóút végén egy szokásosnál is szürkébb őszi napfelkelte, majd szemerkélő eső várt. Ezúttal viszont nem egyedül voltam, így a rossz idő ellenére is jól szórakoztunk. Az utómunkával nem vacakoltam sokat, raw-ban expo korrekció, majd high pass alapú kontraszt és kész. A képek “mozis” keretet kaptak, hogy a sorozat négyzetes formátumban passzoljon az előző projekthez.

Fotók slideshow-ban erre nézhetők meg, vagy set-ben a képbe kattintva.

Tagged with: , ,